Tűzjelző

A tűzjelzőt vagy tűzjelző rendszert a hivatalos tűzvédelmi terminológiában beépített tűzjelző berendezésnek nevezik. A pontos definíciót 9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat adja meg:

„Beépített tűzjelző berendezés, tűzvédelem: az építményben, szabadtéren elhelyezett, helyhez kötött, a tűz kifejlődésének korai szakaszában észlelést, jelzést és megfelelő tűzvédelmi intézkedést (tűzoltóság értesítése, tűzszakasz határon elhelyezett ajtók csukása, oltóberendezések indítása stb.) önműködően végző berendezés.” Tűzjelző rendszerek telepítésének tervezése is megoldott cégünknél.

A tűzjelző berendezés felépítése:

A tűzjelző berendezés általános felépítése a következő:

Tűzjelző központ
Tápellátás (elsődleges és másodlagos)
Automatikus érzékelők (füst-, láng-, hősebesség-érzékelő stb.)
Kézi jelzésadók
Hangjelzők
Fényjelzők
Tűz- és hibaátjelző egység (opcionális, amennyiben a jogszabály az adott létesítmény esetében előírja)
Az eszközöket általában vezetékek kötik össze, de ismert a rádiókapcsolattal kialakított rendszer is.

Tűzjelző központ:

A tűzjelző berendezés fontos eleme, amelynek általános feladatai a következők.
Ellátja energiával a rendszer többi elemét.
Fogadja a hozzákapcsolt érzékelőktől érkező jeleket.
Meghatározza, hogy a jelek tűzriasztási állapotnak felelnek-e meg.
Hallhatóan és láthatóan jelzi a tűzriasztási állapotot.
Jelzi a tűz helyét.
Lehetőleg regisztrálja a tűzriasztásra vonatkozó információkat.
Felügyeli a rendszer üzemszerű működését és hiba (pl. zárlat, vonalszakadás vagy energia ellátási hiba, stb.) esetén látható és hallható jelzést ad.
Továbbítja a riasztást a hang-, illetve fényjelző berendezések felé.
Továbbítja a tűzriasztást, illetve a hibajelzést távjelző segítségével.
Vezérli a tűzvédelmi berendezéseket (automatikus oltóberendezés, hő- és füstelvezető stb.).

Automatikus érzékelők

A tűz során megjelenő tűzjellemzőket észlelő eszközöket nevezzük automatikus érzékelőknek. Az érzékelőket különböző szempontok alapján csoportosíthatjuk, melyek a következők lehetnek:

Az érzékelt tűzjellemző alapján:

Hő érzékelő: olyan érzékelő, amely a hőmérséklet emelkedésére reagál.
Füstérzékelő: olyan érzékelő, amely szemcsés égéstermékekre és/vagy a levegőben pirolízises anyagokra (aeroszolokra) érzékeny.
Ionizációs füstérzékelő: az égéstermékekre érzékeny olyan érzékelő, amelyben az égéstermékek képesek hatást gyakorolni az ionizációs áramra.
Optikai füstérzékelő: olyan égéstermékekre érzékeny érzékelő, amely égéstermékek az elektromágneses spektrum infravörös, látható és/vagy ultraibolya tartományaiban a fényelnyelést vagy a szóródást képesek befolyásolni.
Aspirációs füstérzékelő: olyan speciálisan kifejlesztett érzékelő, melynek nagyteljesítményű ventilátora egy csőrendszeren keresztül állandóan szívja a helyiség levegőjét az érzékelő kamrába, ahol a füstérzékelő már csekély füstnyomokat is felismer, és riasztást továbbít a tűzjelző központba.
Gázérzékelő: olyan érzékelő, amely az égés és/vagy termikus bomlás során keletkező gáznemű anyagra érzékeny.
Lángérzékelő: olyan érzékelő, amely a tűz lángja által kibocsátott sugárzásra reagál.
Infravörös (IR) lángérzékelő: lángérzékelő, amely a tűz lángja által kibocsátott 850 nm-nél nagyobb sugárzásra reagál.
Ultraibolya (UV) lángérzékelő: lángérzékelő, amely a tűz lángja által kibocsátott 300 nm-nél kisebb sugárzásra reagál.
Többfunkciós érzékelő: olyan érzékelő, amely egynél több tűzjellemzőre reagál.

A tűzjellemző feldolgozási módja szerint:

Küszöbérték érzékelő: olyan érzékelő, amely akkor kezdeményez riasztást, amikor a mért tűzjellemző nagysága bizonyos értéket elég hosszú ideig meghalad.
Különbségérzékelő: olyan érzékelő, amely akkor kezdeményez riasztást, amikor a két vagy több helyen mért jelenség nagyságában mutatkozó – általában csekély – különbség bizonyos értéket elegendő ideig meghalad.

A térbeli elhelyezkedés szerint:

Pontszerű érzékelő: olyan érzékelő, amely egy rögzített pont környezetében érzékelt tűzjellemzőre reagál.
Többpont-szerű érzékelő: olyan érzékelő, amely több meghatározott pont környezetében érzékelt tűzjellemzőre reagál.
Vonalszerű érzékelő: olyan érzékelő, amely egy folytonos vonal mentén érzékelt tűzjellemzőre reagál.

Az érzékelő visszaállíthatósága szerint:

Önműködően visszaálló: a riasztás után önműködően állítja önmagát normál, érzékelésre kész állapotba.
Visszaállítható: a riasztás után a helyszínen vagy távolról elvégzett művelettel lehet visszaállítani normál, érzékelésre kész állapotba.
Nem visszaállítható: a riasztás után a nem állítható vissza normál, érzékelésre kész állapotba.

Vizsgált állapot száma szerint:

Kétállapotú érzékelő: az érzékelő a „normál” és a „tűzriasztás” állapottal kapcsolatos két kimeneti állapot közül az egyiket adja.
Többállapotú érzékelő: az érzékelő kettőnél több, korlátozott számú állapot közül, amelyek a „normál” és a „tűzriasztás” és más rendellenes állapotokkal kapcsolatosak, az egyiket adja.
Analóg érzékelő: az érzékelő által kiadott kimeneti jel tükrözi az érzékelt jelenség értékét.

Kézi jelzésadók:

A kézi jelzésadó a tűzjelző berendezésnek azon alkotóeleme, amelyet a risztás kézi kezdeményezésére használnak.
A riasztás-kezdeményezés lehetőségének módja szerint a következő típusokat különböztetjük meg:
A típusú (közvetlen) kézi jelzésadó.
B típusú (közvetett működtetésű) kézi jelzésadó.

Tűz- és hibaátjelző egység (opcionális, amennyiben a jogszabály az adott létesítmény esetében előírja) Az eszközöket általában vezetékek kötik össze, de ismert a rádiókapcsolattal kialakított rendszer is.

Külső riasztóeszközök:

A tűzjelző központon kívül a létesítmény területén is szükségessé válhat a tűzriasztás Hanggal, illetve fénnyel való megjelenítésére, valamint a riasztásra vonatkozó egyéb adatok valamilyen megjelenítésére. E célokat szolgálják:
a szirénák,
fényjelzők,
másodkijelzők,
grafikus megjelenítők.

Tűzriasztást és hibajelzést továbbító és fogadó berendezés:

A tűzjelző központ állandó felügyeletének hiányában vagy annak kiegészítésére alkalmazható a tűzriasztást és hibajelzést elkülönítetten továbbító berendezés, amely a tűzjelző berendezés jelzéseit egy távfelügyeleti központba, vagy a tűzoltóság híradó ügyeletére küldi. Átjelzéseket fogadó távfügyeleti központot csak olyan cég üzemeltethet, amely e tevékenység céljából regisztrálva van Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon.

Rövidzár-leválasztó eszköz (izolátor):

Az analóg tűzjelző rendszerek sok érzékelőt tartalmazó vezetékszakaszain az esetleges rövidzár káros hatásainak kiküszöbölése érdekében rövidzár-leválasztókat (más néven izolátorokat) építenek be. Az előbb említett meghibásodások ekkor csak a két izolátor közötti szakaszt érintik, a rendszer többi része továbbra is működőképes marad.

Vezérlőmodulok:

A címezhető analóg rendszereknél az érzékelőket a tűzjelző központtal összekötő vezetékek tartalmazhatnak címezhető output elemeket, amelyek vezérlik a külső riasztóegységeket, a tűzvédelmi berendezéseket, gépészeti elemeket, nyílászárókat stb.

Jelzőmodulok:

A címezhető analóg rendszereknél lehetőség van külső kontaktus jellegű jelzések (sprinkler rendszer, épületgépészeti berendezések, tűzvédelem stb.) fogadására és tűzjelző központban történő megjelenítésére.

A tűzjelző karbantartás is a szakterületünk, meglévő tűzjelző rendszerének szervizét is elvégezzük.